Murcia, Spain - Polarsteps

Új nap virrad. Mégegy, a következő jelöletlen huszonnégy óra. Csipás szemeim első pillantásai a nappali smirgli hatású plafonjába ütköznek. Bármily szépet is álmodhattam volna, a nappali sírkamra hangulata óhatatlanul is visszacibál a sivár valóságba. A nappaliból, mely ideiglenesen hálóként funkciónál - tekintettel arra, hogy ez az egyetlen helyiség a lakásban, amely légkondicionáló berendezéssel bír, így fűthető - üdítő, reggeli torna gyanánt visszarángatom a franciágyakra tervezett matracomat annak rendeltetésszerű helyére, a tényleges hálószoba fa ágykeretbe. Ez a kis rekreációs, könnyed mozgás már-már rutinszerű, csípőből megy. Amióta a nappali hőmérsékletnek már nincs módja vagy elég ideje rá, hogy a szobámnak visszaadja a kint tapasztalt hőfok egy részét, amely az emberi szervezet ideális működéséhez szükséges feltételeket teremti elő, azóta elváltunk. Mondhatni, én és az ex-szobám, mindennemű felhajtást mellőzve, beszüntette az amúgy is rövid és kisstílű érdekházasságát, tiszteletben tartva mindkét fél érdekeit. Ezen magánéleti krízismenedzsmentem sikere után, valamint homeosztázisom hurrájától erőre kapva, a napok olyan lendülettel kezdtek el peregni, akár egy mecseki dobtábor délutáni workshopja.