Murcia, Spain - Polarsteps

Nincs új a nap alatt, csupán annyi a különbség, mikor és hol vagyunk alatta. Felfelé vesd pillantásaid. A falba süllyesztett Szűzanya szobor, békét sugalló tekintettel nézi az egykedvű tömeg felé. Romlandóságmentes, kimerevített tekintete komoly jámborság-sugárzásnak teszi ki a szűk utcába tévedt embersereget. Bamba bámészkodók, gondterhelt közemberek. A rácsokkal elzárt szentet nézem, ahogy ő néz mindenki mást. A tömeg felett van, akik semmire se vetnek pillantást, ami nem a szemük előtt zajlik. Az utca hömpölygő egységét durva láncfűresz robogás akasztja meg. Tarvágást végeznek, pálmafákkal. Miközben a pálmatörzs földre rogy, hullása lendületéből ártalmatlan szellő árad, nyaktekerő kanyarokat rajzolva az utca két széle között. Az éji hűvös mardosása sem több, mint a múló kényelmetlenség, mely a lelki szikárságról ad tanúbizonyságot - gondolom magamban. Hazafelé indulok. Cserepes virágok kókadoznak a lakások teraszain, a hétköznapok része. Útközben, mintha ezer ember ezer féle nyelven beszélne ezer mindenről. Bábeli zűrzavar, kibogozhatatlan nyelvi csomó. Mikor benyitok a lakásba, hallom a márvány járólap fémes, tompa koppanását a ránehezedő talp súlya alatt. És tudom. Hazaérkeztem, itthon vagyok.